A globalizáció, vagyis a nemzetközi gazdasági és társadalmi kapcsolatok mértéke az elmúlt két évben elérte, sőt meg is haladta a válság előtti szintet. A legnagyobb mértékben a határokon átnyúló információáramlás erősödött, a tőkeáramlás és a migráció növekedése mérsékelt maradt, míg a nemzetközi áruforgalom 2012 óta csökken – derül ki a DHL által immár negyedik alkalommal bemutatott Global Connectedness Index (GCI) kutatás eredményeiből.
„Az elmúlt közel ötven évben a globalizáció volt a világ fejlődésének motorja” – mondta el Bándli Zoltán, a DHL Express magyarországi ügyvezető igazgatója – „Kutatásunk rámutat arra, hogy a globalizáció ugyan kiheverte a gazdasági válságot, de jövője bizonytalan. Fontos tehát, hogy a világ döntéshozói és üzleti vezetői olyan környezetet alakítsanak ki, amely támogatja a globalizációs folyamatokat, ezáltal a világ lakosságának jólétét” – tette hozzá.
A tanulmányból kiderül, hogy a feltörekvő piacok kereskedelmi tevékenysége a fejlett államokéhoz hasonló intenzitású, azonban a fejlett országokban a nemzetközi tőkeáramlás több mint négyszer, a migráció ötször, az információáramlás pedig kilencszer erősebb. A távolság továbbra is korlátozza a kapcsolatokat: a nemzetközi mozgások – köztük az információ áramlása is – jellemzően adott régión belül, vagy adott régiók között igazán intenzív.
A GCI egyedi módon 3D-ben elemzi a globalizációt: megvizsgálja az országok határain átnyúló kölcsönhatások mélységét (intenzitását), földrajzi kiterjedtségét (szélesség), valamint az irányultságát (a kifelé irányuló, illetve a befelé irányuló folyamatok).
Ez alapján továbbra is Európa a világ legtöbb összeköttetéssel rendelkező régiója, a leginkább globalizált ország pedig ismét Hollandia. Szingapúr és az Egyesült Arab Emirátusok kivételével a tíz leginkább globalizált állam szintén Európában található.
A régiók rangsorában Észak-Amerika a második, amely a tőke- és az információáramlást tekintve világvezető szerepet tölt be, és amely a legnagyobb növekedést érte el a globalizáció területén az utóbbi két évben. Hasonló mértékű fejlődés történt Közép- és Dél-Amerikában, illetve a Karib-térségben.
A vizsgált 140 ország rangsorában Magyarország a 12. helyen végzett, vagyis hazánk a világ legnemzetközibb államainak élvonalába tartozik. A kölcsönhatások három dimenzióját nézve ez az eredmény elsősorban Magyarország intenzív nemzetközi kereskedelmi tevékenységének köszönhető. Hazánk kapcsolatai földrajzilag kevésbé kiterjedtek: 2015-ben a magyar export közel kilencven százaléka Európán belüli országokba irányult.
A globalizáció és a városiasodás következtében egyre meghatározóbb az ún. globális városok szerepe, azonban a kutatások e téren meglehetősen hiányosak.
A most publikált tanulmány ehhez kapcsolódóan két új mutatót vezet be. A globalizációs óriás elnevezésű index azt fejezi ki, hogy az adott város nemzetközi kapcsolatai mennyire intenzívek a város méretéhez képest. A globalizációs csomópont mutató pedig az adott városra és az országára jellemző nemzetközi kapcsolatok mélységét hasonlítja össze, vagyis az országuk aktivitáshoz viszonyítva állítja rangsorba a városokat.
Mindkét szempontból Szingapúr áll a lista élén. Érdekesség, hogy a hagyományosan legnemzetközibbként emlegetett két város, London és New York a 3. és 4. helyen végzett a globalizációs óriás indexet tekintve, a globalizációs csomópontok rangsorában pedig csak a 47. és 76. helyen állnak. A tanulmányból kiderül, hogy néhány kisebb város kereskedelmi tevékenysége sokkal intenzívebb, mint e két metropoliszé. A csomópont mutató tekintetében például nem várt eredményt ért el Bahrein fővárosa: Manáma a második legnagyobb globalizációs csomópont Szingapúr után, míg Tallin a 6., Mumbai pedig a 13. helyen végzett. Budapest a vizsgált 113 város rangsorának közepén helyezkedik el mindkét mutató szempontjából.
